A negyedik nap - és a program még mindig tart! (pedig nem Taft-ot használok...)
A jelszó: Kritikus terület. Azaz 2 percig egy olyan ponton kell takarítani, pakolni, ahol leginkább halmozódik a sok oda-nem-való dolog.
Ezt az elvet én régóta gyakorlom, csak kicsit más formában: 2 percnél tovább nem vagyok hajlandó holmi értelmetlennek látszó pakolással foglalkozni, amikor fészbukozni is lehet... ellenben hétvégére elborít a ruha-kupac, és akkor fél napig mást se csinálok, mint szelektálok (szennyes - nem-szennyes), hajtogatok, pakolok.
Na ez ma másképp történt.
Reggel kicsit nehézkesen indult a nap. Kezdve ott, hogy rávettem magam a korai kelésre, és frissen-üdén rohantam a kávémért. És szinte lepattantam az ajtóról, ugyanis apa úgy zárta be, hogy nem bírtam bemenni... Ennek örömére visszafeküdtem 7-ig. Na innentől el lehet képzelni... rohantam ezerrel, és igen-igen kevésen múlott, hogy minden rutint végrehajtsak. De felöltöztem, beágyaztam, még a hajamat is viszonylag rendbe szedtem. Viszont a 2 perces "hotspot" reggel kimaradt.
Amikor hazaértem, pótoltam.
Időzítőm még nincs, de gugli a barátom, aki kidobott egy online stoppert. Beállítottam a 2 percet, és hajrá!
Hogy mire volt elég 2 perc? Arra, hogy az összes frissen (általam!!!) vasalt ruhámat bepakoljam a szekrénybe! Ez pedig nagy szó, mert erre is a hétvégi nagy pakolásnál szokott sor kerülni.
Viszont másra már nem futotta, mert megjött Laci. És hozott vacsorát: ő készített rakott krumplit!
Ma este előrelátó vagyok: egy szép nagy ikeás tálcán bekészítettem magamnak: kávé tejporral és 4 pöttyel, szendvics dobozkában, hogy reggel csak ki kelljen sütni, és tea. Minden baj elkerülése végett.
Jöhet a reggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése