2012. május 5., szombat

Kezdeti (fél)sikerek

A nagy fogadalom óta eltelt már több, mint 1 egész nap.
Az indító csütörtök nem volt egészen eseménymentes, ugyanis este nagyon gondosan előkészültem a másnapra.
  • csomagoltam ebédet Lacinak
  • előkészítettem az új kotyogós kávéfőzőmet, hogy reggel már csak alá kelljen gyújtani
  • csináltam magamnak két szendvicset, hogy reggel majd kisütöm, egyiket megeszem, másikat elviszem
  • áthoztam a vízforralót is, hogy még teát is tudjak készíteni a reggelihez
  • kikészítettem a ruhámat
Na ehhez képest a péntek reggel a következőképen alakult:
  • nem állítottam be a csörgőórát, mégis kipattant a szemem 5.27-kor - HURRÁ!
  • kávé lefőtt, szendvics megsült, tea elkészült
  • csendesség megvolt
  • leültem a géphez, és szigorúan 15 percet neteztem, beállítva az időzítőt (még mindig odavagyok ettől a lila tojástól!)
  • kitakarítottam a WC-t
  • átszellőztettem a friss hajnali levegővel az egész házat
  • be is ágyaztam
  • 2 perc hotspot megvolt a fotelban (ez a pont sose fog eltűnni, csak a fotellal együtt...)
Majd kaptam egy üzenetet, minek következtében fél perc alatt összekaptam magam és elindultam melóba. Ahogy ültem a buszon, megkordult a gyomrom és mint villám hasított belém: A KAJAAAAAA - az bizony otthon maradt...
Nos hát ennyit az én tökéletes reggeli rutinomról.
De sebaj. Jön majd az új nap - új lehetőség!

2012. május 3., csütörtök

RepülőHölgy ReLoaded

Egyszer volt, hol nem volt. Hol volt, de leginkább hol NEM volt. Aztán már olyan volt, mintha sose lett volna.
Ennek ma vége.
Újra kitört rajtam a "jó-idő-van-rakjunk-rendet", a "tiszta-káosz-az-életem", az "ez-így-nem-mehet-tovább" és a "különben-is-milyen-feleség-lesz-az-ilyen" érzések egyvelege. Ezért visszanyúltam az egyszer már bevált és több-kevesebb sikerrel alkalmazott FlyLady programhoz.
Először arra gondoltam, hogy előveszem a kontrollmappát és durr bele a közepébe. Aztán arra gondoltam, hogy csak egy részét - a könnyebbeket kezdem azonnal, a többit felépítem. De ez részemről már az alkudozás kategória, aminek a vége az, hogy a reggeli kávézási rutinon túl semmi nem kerül a "könnyebb" kategóriába, és 30 napra húzódik szét minden.
Szóval számba véve az egyéletemet, egyhalálomat, Via sikítófrászát :) (merthogy pont nem az egyszerre, hanem a fokozatosság a lényeg), a durr bele a közepébe verziót választom. És ha már lúd és kövér (vagyok....), akkor a Zónázást is hozzáveszem, különben soha nem érek végére a lakás rendbetételének.
További fogadalom még, hogy időnként beszámolok a sikereimről.
Már búg is a porszívó.....