'A nagy lomtalanítás'-projekt #09

Szóval arra jutottam, hogy nekem nem megy, ha saját magamat beszabályozom, hogy melyik nap, hol mikor mennyit. Amikor elkap a gépszíj, akkor úgyis többet csinálok, amikor meg nem érzem az ihletet, akkor oly' mindegy, mit mutat a naptár.
Így egy este nekiugrottam a fürdőszobának, bár a szoba sincs még teljesen kész, és ez csak utána következett volna. De ki mondja meg nekem, hogy másképp legyen?! na ugye...
Egyébként is helyet kellett készítenem a múlt héten érkezett, és a szatyorban várakozó kenceficék számára, ezért nem is nagyon várhatott már ez a feladat.

Sorra vettem hát a polcokat, fentről lefelé.

Az évek során már mindenféle hajam volt, hosszútól a tüsiig minden. Hol hajgumikból gyűjtöttem tekintélyes készletet, hol csattokból. Most először is beáztattam a fésűket, hogy amíg a lomtalanítással haladok, ők is tisztuljanak. És aztán kidobáltam az elnyúlt gumikat, a megkopott csattokat.
Ugyanígy az ékszereket is átnéztem, és mentek a kukába a hátsójukat vesztett fülbevalók, egy-egy dobozkába kerültek az azonos színűek, a mindenféle bedugós kis pöttyök pedig egy valaha volt sminkszivacsos átlátszó dobozba. Nem nagyon hordtam ékszereket az elmúlt időkben, talán azért is, mert követhetetlen volt a mennyiségük, de főleg átláthatatlan. Most jobban szem előtt vannak. A parfümökből is szelektáltam, mert vannak tipikus nyári illataim, azokat máshová pakoltam, illetve volt egy 'ünnepi' mexx parfüm, amiben már tényleg csak egyszeri alkalomra való volt - a mai borongós hétfőn pedig megérdemeltem azt a kis kényeztetést, hogy magamra fújjam, az üvege pedig szintén mehetett a szemébe. Végül a felső polcon egy textil tárolódoboznyival kevesebb kacatom lett, a helyén pedig az esti arcápoló rutinom kellékei kaptak helyet.

A középső polc a smink és a mindenféle kencefice helye volt eddig.

A sminkcuccokat átnéztem, és amit már régen bontottam, vagy régóta nem használtam, attól szintén búcsút vettem. Már nem akar kiömleni a neszeszerekből, és mellette kényelmesen elfér a reggeli arcápoló rutin minden kelléke.

Az alsó polcon nem sok teendőm akadt, ott egyrészt a férjem dolgai vannak (na jó, csak a felén), másrészt nincs semmi fölösleg. Ilyen lett a végeredmény:

Összességében talán nem nagy a változás, de nekem jól esik a tudat, hogy nincs itt semmi fölösleges, illetve minden praktikusan kéznél van.

'A nagy lomtalanítás'-projekt #06-08

Valahogy most olyan periódusban vagyok, amikor nem megy minden napi rendszerességgel, így kénytelen vagyok kampányszerűen pótolni a lemaradást. Van mit, pedig legutóbb, amikor nekiálltam, egész jól haladtam, 3 napi penzumot sikerült teljesíteni 1 nap alatt. És még így is sokkal vagyok elmaradva. Át is kell gondoljam, jó-e a terv, ha ennyire tarthatatlan, de ezt majd később...

Szóval először is jöjjön még néhány dobozka a szekrény tetejéről. Voltak meglepetések.

Például az első meglepetés, egy rég elfeledett tablet... amibe nagy nehezen most életet leheltem. És ugyan még nem tudom, mire fogom használni, de most újra tudom, hogy van :)

Aztán szép lassan helyére került a többi dolog is. Azok az igéskártyák, amiket kaptam, azok az emlékes dobozba mentek. Amik még jók lesznek továbbadásra, azokat beviszem a munkahelyemre, ott nagyobb eséllyel osztogatom el. A dekorációs cuccok a korábban már rendbe rakott dekoros dobozba kerültek, a scholl-os dobozba pedig összegyűjtöttem (a lakás más pontjáról is) a csomagolóanyagokat. És - egy kis előzetes - ez a doboz elő fog ma még kerülni ;)

Aztán következtek a fehérneműk, vagyis a zoknik, bugyik, melltartók és harisnyák.

Hát, szép kis kupac ez is.
Jó néhány melltartótól megszabadultam (ami még használható, abból adomány lesz), és kukába kerültek a kilazult gumis zoknik is. A harisnyák már nehezebb dió volt, mert amelyik nagyon kiszakadt, azt félretettem a férjemnek festékszűrésre. Amit - öhm... khm.... - kinőttem, azokat nagymamámnak adtam. A tartalék dolgokat is átfésültem, és megállapítottam, hogy maradhatnak még a zacskójukban, dobozukban.

Amikor visszapakoltam a helyére a fehérneműket, akkor tűnt fel, hogy van mellettük egy táska, tele lommal. Ráadásul ez nem került fel anno a listámra. Most azonban, ha már ennyire nyilvánvaló módon szembejött velem, nem maradhatott ki.

Na, ebből kukáztam ma a legnagyobb mennyiséget. És ez volt ma a legkifizetődőbb munkám :) Volt itt minden, amitől meg lehetett szabadulni: régi számlák, teleírt füzetek, papírok, fecnik, amiket nem is értem, mi a fészkes fenének tartottam meg. De azért maradt is meg jó pár dolog.
Mindjárt először az a 2000 Ft, ami előkerült úgy hirtelen :D
De vándoroltak innen holmik a kreatívos dobozba, a saját személyes irataim közé, a férjem iratai közé, a kottákhoz, a szennyesbe, a szekrény aljába (az illatosítók), az emlékes dobozba, a fürdőszobába, és a pár órával azelőtt rendbe rakott csomagolós dobozba.

És ha már belejöttem, folytattam a földön lévő, hánykolódó szatyrokkal, dobozokkal.

Ebből semmi nem került vissza fotel alá, szekrény mellé, hanem szépen helyet találtam mindennek. A táskáknak a táskás szekrényben, a könyveknek a könyvespolcon, a két szatyornyi harisnyának pedig többnyire a férjem örülhet, egy darabig lesz mivel festéket szűrni :)

'A nagy lomtalanítás'-projekt #04-05

Lemaradásban vagyok. Nem kicsit, nagyon. Igazából utoljára múlt vasárnap sikerült bármit is csinálnom, bár akkor meg egy nappal előre is dolgoztam. Megvan ennek az oka, szóval nincs lelkiismeret-furdalásom, sőt, kifejezetten büszke vagyok magamra, hogy egyáltalán létezni bírok ép ésszel - ez most ilyen időszak.
Ma azért erőt vettem magamon, hogy nagyon ne csússzak meg. Meg is csináltam 2 napi penzumot, ennek megfelelően ez most egy hosszú bejegyzés lesz. :)
Szóval volt még hátra egy polc az íróasztalból.

Voltak itt könyvek mappák, a háttérben osztogatásra váró bibliák... minden a helyére került, illetve amit a munkahelyre szánok, azokat összepakoltam, mert holnap autóval be is tudom vinni. Ami végül visszakerült ide, az a néhány mappa, amit majd eldöntök, hol kap végleges helyet. Még az is lehet, hogy maga ez a polc kap új funkciót. De legalább lom nincs rajta.

Aztán következett két polc, ami az ágy fölött található, és gyakorlatilag minden IS van rajta. Sajnos itt túl sok mindentől nem tudtam megszabadulni, mert ezek egy jó része a férjem holmija. 

 

A bal oldali polc (ami az én fejem fölött van) megszabadult azért néhány dologtól: kidobtam a gyertyákat, mert szép-szép mindegyik, illik is a szoba színvilágába, de nagyjából 6 éve porosodnak itt-ott, meggyújtva sosem voltak, gyanítom nem is lesznek. Kuka. Kiürült a diffúzor is, és volt pár leégett mécses, illatgyertya - ami nem is látszik, mivel a rózsaszín kübliben vannak. Apropó: a rózsaszín izé is elkerült onnan, de neki még szánok szerepet a fürdőszobában, a fésűk, hajkefék, hajgumik és társaik tárolásában. Kikukáztam a rejtvényújságokat (idejét nem tudom, mikor fejtettem meg egyet is). A lyukasztó bekerült a többi írószer-kellék közé. Helyükre pedig odakerült a 2 legújabb társasunk: a torpedó és a malom :)
A jobb oldali polc is ritkult kicsit, bár a férjem dolgai között óvatosan szelektálok. Azért a DVD-ket addig pakolásztam, míg kettővel kevesebb tárolóba is belefértek, és az újságok is mentek a maguk helyére.

Ez volt 1 napi adag.

Aztán következett egy másik napi.
A nemzetközi helyzet fokozódik. A szekrény teteje van soron, ami nálam így néz ki:

Elég kicsi a belmagasság, de az alapterület is, így kénytelen vagyok minden apró helyet kihasználni a tárolásra. Vannak mindent elnyelő nagydobozok, újságokat őrző irattartó papucsok, apróságoknak kisebb dobozok, meg mütyürök. Mára a két nagy doboz és az egyik kicsi volt még tervben.
Emlékeim szerint az egyik dobozban az emlékek, másikban a dekorációs dolgok vannak. Hát... rosszul emlékeztem, de erre már csak akkor jöttem rá, mikor a második dobozt is leszedtem, és igazából az volt AZ emlékes doboz. De akkor már nem akartam a másikat bolygatni, hogy minden emléket átpakoljak. Majd egyszer máskor. De ne szaladjunk előre.
Szóval az első dobozban a dekorációk mellett voltak megőrzendő emlékek is, de régi röntgenlelet, bizonyítványok, bögrék, apró vackok szintén.

Innen is jó néhány dolog került a kukába. Régi óra, gombok, fél kokárda. Előkerült viszont néhány nem várt kincs is egy bögre mélyéről: 3 db 5€ bankjegy :) Kezd eléggé kifizetődő lenni ez a lomtalanítás, a múltkori 10ezressel együtt :))) Apropó: bögre. Azt beviszem a munkahelyre, és lecserélem az ottani semmilyen ceruzatartómat.

Aztán jött egy kicsi doboz onnan mellőle. Mert elfelejtettem, hogy abban csakis olyan dolgok vannak, amihez nem nyúlunk, a férjem családi fotói:

De még hátra volt a másik nagy doboz. Ennél azért elidőztem kicsit, mert mint mondtam, ez AZ EMLÉKDOBOZ. Régi naplók, esküvői jókívánságok, szerelmes-levelek a férjemtől, ballagási tarisznyák, képeslapok a középiskolai osztálytársaktól...

Az az igazság, hogy itt eltöltöttem egy laza 1,5 órát csak az olvasgatással :) De azért ki is dobáltam pár dolgot: naptárakat, olyan képeslapokat, amiről már nem tudtam megfejteni, kitől is kaptam. És lett egy kupac olyan holmim, ami szintén bekerül a munkahelyre, mert ott a kézműves foglalkozáson még lehet hasznosítani.
Hja, és bónuszként közben lomtalanítós videókat néztem youtube-on. Ahhoz képest mondjuk nálam tök oké minden :D

'A nagy lomtalanítás'-projekt #03

Nehezen és későn vettem rá magam, hogy ma is elvégezzem a napi penzumot, ami az íróasztal további 2 fiókja és 1 polca lett volna. De mégis, fél 7-kor nekikezdtem, és 8-ra meg is voltam vele úgy, hogy közben még vacsoráztam is, és folyton félbe is szakított valaki valamiért.

Ez volt a feladat. A polcról kikerültek a régi telefonok dobozai - nem is értem, miért őrizgettem eddig. Itt van továbbá az a doboz, amibe a blokkokat gyűjtöm a nagyobb értékű/garanciális vásárlásokról, úgyhogy abba beletettem néhány kallódót. Az majd egy következő kör lesz, amikor az egészet átnézem, és csak azok maradnak, amik még mindig relevánsak.

A középső fiókban iratok, bizonyítványok lapultak. És egy oda nem való atlasz - visszament a könyvespolcra. Az iratokat átnéztem - ezek tényleg fontosak, úgyhogy kidobni nem lehetett semmit - és ment a többihez mind, szétszortírozva (férj-én-közös). Ja, és ebben a fiókban volt egy meglepi is: egy borítékban egy tízezres. És mivel nagypapám mindig azt mondta, hogy ki mit talál, azé... van tízezer forintom :)

Az alsó fiók egy műszaki hulladék-udvar. És bevallom, kütyü-függőségem okán itt voltam legkevésbé szőrösszívű. Mert például a kábeleket nem is néztem át, sőt amit találtam, odatettem a többi mellé. Mentségemre legyen mondva, hogy a töltőkábelek, jackdugók, USB-töltős dugaszok fogyó eszközök, szóval jövőre tuti nem lesz ennyi a fiókban. Nosztalgiából nem sikerült megszabadulnom a régi (kb 6 darab) telefonjainktól sem, mert... olyan hülyeségek jutottak eszembe, mint hogy szeretném megmutatni majd a gyerekemnek, hadd rémüldözzön/becsülje meg, amije lesz. De azért innen is kikerült egy régi laptop akksija (veszélyes hulladék, kukába nem dobható, nálunk apukám a felelőse ezek megfelelő helyre juttatásának), XP-telepítő CD (ér nevetni, és ezt például nem is raktam el a gyereknek), néhány egyéb CD, megsárgult szilikon-tokok, a Kindle előző viharvert tokra, és nagyjából ennyi.

Annyira belejöttem a pakolászásba, hogy +1 polcot megcsináltam (a képen nem látszik), amin a napi olvasmányaimat (Biblia, bibliaolvasó kalauz, naplók, jegyzetek) tartom, és a még/már nem használt füzeteket, lapokat is archiváltam.

A visszapakolás utánról már nem készítettem képet. De a középső fiókba csak a bizonyítványokat tettem vissza egyelőre. Majd ha a megmaradt papírok rendszerezésére kerül sor, akkor jönnek ide vissza azok, amik a legfontosabbak, és viszonylag gyakran használatban vannak/lehetnek.

...és már itt is a lefekvés ideje :)

'A nagy lomtalanítás'-projekt #02

A mai is egy olyan nap, amikor sok időm van a lomtalanításra, úgyhogy az előzetes beosztásom szerint 4 helyet kellett átnéznem: a kreatívos dobozomat, egy műanyag tárolót, egy rekeszt és az íróasztalom felső fiókját.

Először is kiborítottam mindent az ágyra, és egy pillanatig néma csöndben csodálkoztam-rémüldöztem fölötte :)

Azután pedig egyesével kézbe vettem őket, és válogattam. Kukába kevés dolog került, és már égetni való számla sem volt sok. A tollakat egyenként kipróbáltam, és amelyik nem fogott, vagy a rajta lévő gumi nagyon elöregedett, az kuka. A korábbi évekből őriztem a filofax betétlapokat, de mivel soha nem fordult még elő, hogy bármit vissza kellett volna keresnem, azokat is kidobásra ítéltem.
Érdekes, de miután kikerült a lom, még kaotikusabb volt a kép:

De aztán kezdődött a visszapakolás. Először is találtam kb. 25 tollat, ami teljesen jó - de minek nekem ennyi?! Na ők mennek a munkahelyre, mert ott meg fogyóeszköz az ilyesmi :) Egy helyre kerültek az íróeszközök, a mindenféle papírok, a washik, és az üres füzetek. Végül egy doboz üresen is maradt. Pedig közben találtam még egy papírtáskát, tele minden izével, és azt is átnéztem. Íme a vége:

'A nagy lomtalanítás'-projekt #01

Ezer és egy éve nem jelentkeztem, de most belevágom a fejszémet egy nagyobb folyamatba, és bennem van a kényszer, hogy dokumentáljam.

Szóval lomtalanítani fogok.

Elkezdtem már nyáron, amikor megszabadultam 3 zsák ruhától (120+ darab) és 1 szatyornyi cipőtől (8 pár). Hihetetlen felszabadító érzés volt, ajánlom mindenkinek!
De kevés. Vagyis folytatás után kiált.
Nem olvastam semmi ide vonatkozó 'szakirodalmat' (konmari és társai), nem néztem youtubereket, sem ijesztő videókat beteges gyűjtögetőkről. Csak nem férek a lomoktól, sőt már takarítani se lehet tőlük, és ebből mostanra elegem lett.

Terveim szerint 1 hónap alatt el fogok jutni oda, hogy mindent átnézek: dobozokat, fiókokat, kosarakat, szekrények tetejét és alját, ágyneműtartót és foteleket. Mindent.

Ma 4 műanyag dobozzal kezdtem az egészet, amibe az évek során csak gyűltek, gyűltek, gyűltek a papírok: számlák, banki szerződések, munkaszerződések, adóbevallások, biztosítós papírok, jegyzetek, emlékek, kották, 'majd jó lesz valamire'-fecnik. Egyesével néztem át mindent, és picit szortíroztam is. Ami kukába került, az nincs a képen. A jobb oldali szatyorban megsemmisítésre várakoznak a számlák, banki papírok, és egyéb, érzékeny adatokat tartalmazó lomok. Végül a 4 dobozba a férjem-enyém-közös-emlék kategóriák mentén rendeztem a megmaradókat.

Ha majd minden fölöslegtől megszabadultam, és meglátom, mennyi helyem szabadul fel és arra mennyi megmaradó holmit kell elpakolni, akkor majd indul 'A nagy rendszerezés'-projekt. De ne szaladjunk ennyire előre.

Holnap újabb 4 doboz kerül átvizsgálásra.

Nálatok amúgy mi a helyzet ezen a téren?

Egy éjféli tánc dimenziói

Midnight Dance

Az úgy volt... és ráadásul már elég régen volt úgy...
...hogy a húgom kapott ajándékba egy Dimensions Gold Collection készletet, amit tovább is adott nekem, hogy majd én azt kivarrom, mert milyen szép lesz az új szobám falán.
Hát így volt... kábé 2 éve.
Én becsszó, el is kezdtem: körbeszegtem az anyagot, behúztam a segédvonalakat, és legalább 40 öltést haladtam is. Még profi rámát is vetettem hozzá.
Aztán betettem a fiókba, és az elmúlt 2 évben csak akkor vettem ki, ha olyanra volt szükségem, ami alatta volt. De lassan minden fölé került :)

Szóval az ünnepi nagy pihenések közepette elővettem, és öltöttem újabb 5-öt. És mondtam nagy lelkesen Férjnek, hogy ezt most kivarrom, és akkor kitesszük a falra. Mire ő megjegyezte, hogy "fogadjunk, hogy jövő karácsonyra sem lesz készen!"
Hát nem fogadtunk, de én elhatároztam, hogy elkészítem. Csakazértis.

Majd igyekszem időnként képes beszámolót tartani arról, hogy hogyan haladok a munkával. És legkésőbb 2014. (de fura leírni) decemberében bekeretezve a falra kerül - remélem. Fogadom.